Napló

Az elmúlt egy hét és az elkövetkezendő hetek meglehetősen mozgalmasan teltek,telnek,fognak telni. :) Az "egyszer élünk,most vagyok fiatal"-már-már kapuzárási pánik eredménye képpen elmentem tesómmal szombaton a BalatonSoundra, ahol végigtomboltam David Guetta 2 órás koncertjét,előtte Pendulumot.Nagyon régen volt ennyire átható koncertélményben részem,szavakkal ki sem fejezhető az az érzés,ami ott,akkor magával ragadott.Nem vagyok az a tömegben ugrálós,tombolós fajta,de most beleadtam apait-anyait.Tomboltam,ugráltam,sikítoztam :D és hihetetlen nagyot buliztam.Jó volt.Annyira,hogy jövőre is ott a helyünk.
Következő állomás a Sziget,aug. 13-án. Végre láthatom Mikát élőben :) A stílus,amit képvisel eléggé távol áll tőlem egyébként,de ha ezt ő adja elő,akkor minden mennyiségben kell.Mert felemelő.Egyszerűen jókedvem lesz tőle. És ez pont ennyire egyszerű.Boldogsághormonokat szabadít fel bennem a zenéje,mosolyognom kell,nevetnem,jól éreznem magam,amikor meghallom őt.Nem trendi meg nem is annyira én vagyok a célcsoport,de mégis.Kedves,vidám,egyszerű.És én boldog leszek tőle.Szóval ott a helyem.
A melóban még egy hetet (azaz ezt a hetet) kell valahogy kibírnom,de utána jön a jól megérmedelt két hetes pihenés.No ügyfelek,no problem,no mások problémája,csak én,csak mi,csak egymásnak.Két egész hétig.
Kezdve júli 19-től a Balcsin,egy hetet Lilivel. Pont,mint tavaly. :)
Folytatva júli 25-től aug -ig egy hetet Egyiptomban,Hurghada-ban Mikivel,kettesben. :) Alig bírok már magammal,annyira izgatott vagyok. :-)
Hát így.Koncik,nyaralás,nyár,feel the sunshine.

 Le kell,hogy döntsön valami betegség ahhoz a lábamról,hogy olyan nyugalomban töltsek el itthon egy egész napot,mint ami anno a legnagyobb természetesség volt.
(és itt kampányolnék amellett is,hogy:Miki ha mégis szeretnéd;nem ellenkezek az ellen,hogy eltarts. :) )
Tegnap (mint ügyfélszolgálaton 10ből 9esetben) ismételten elöntötte a vér az agyamat.De ennyire,így,ügyfelek előtt én még nem borultam ki.
Na,hogy érthető legyek;vázolom a párbeszédet.
Én: "Ez így nem lesz jó,csatolni kellene a gyerek iskolalátogatási igazolását is."(közben finoman tolom vissza a kedves ügyfél kezébe az iratanyagot,mire ő nagy fintorogva tolja nekem vissza,hogy:
"Majd behozom hijánypótlásba."
(eggen,ismerjük ezt a "majd behozom-ot",amint kilép,ő a dolgát letudottnak tudja,és vérig lesz sértve,ha megy a végzés,hogy akkor tessen befáradni a hiánypótlással,szóval:
Én: "Nem.Hozza be az iskolalátogatásit,és akkor adja le a kérelmet."
Fintorgás-szájhúzás,de ő akkor is be akarja adni.
Oké,szóltam a kolléganőmnek,akinek ő az ügyfele,hogy akkor intézze el ő,én tovább egy szót nem beszélek vele.
Kolléganőm elkezdi mondani,hogy mi van,közben kiderül,hogy ez nem is az ő kérelme,hanem amúgy sógorkoma-jóbaráté,én meg megjegyeztem úgy oldalról,hogy hát akkor ő miért stresszeli itt magát,menjen el hozzájuk,intézzék akkor innentől ők... (teszem hozzá:nem rossz szándékkal mondtam.)
Erre a büdös banyája elkezdi fennhangon:
"Maga hozzám ne beszéljen!Maga mindig nagyon flegma velem,nagyon egyhangon beszél állandóan!Mit flegmáskodik mindig?"
Na,Andikának sem kellett több,borult a bili.Engem nem érdekelt ki lát,ki néz,ki hall...
"Igen.Emlékszem mennyire flegma vagyok mindig és állandóan magával.Például múltkor is nagyon az voltam,amikor fél órát rohangáltam a segélyéért,mert bejött egy héttel a visszahívása előtt,hogy most de azonnal kell,mert haldoklik.Na,akkor nem kellett volna egy lépést se tennem.Egyébként meg:ha nem tévedek még mindig én ülök az üveg ezen oldalán,ami azt jelenti,hogy pár osztállyal többet végeztem,mint felső hangon a hat elemi,itt én értek ezekhez,nem maga,én vagyok az,aki eldöntöm mi a jó és mi a nem jó,nem pedig MAGA,innentől kezdve,akinek hangja és szava van,az én vagyok,nem pedig maga.Ha gondja van,cseréljünk helyet,visszajövök,felveszem a stílust,amit maga képvisel,megnézzük ki bírja tovább cérnával. NA,MOST VOLTAM FLEGMA."

Hogy fordulnál fel te büdös banya.

Ha "egyesek" fele annyi időt,energiát fordítanának a saját kapcsolatukba,mint az exüknek való nyalizásba,akkor többet mondhatnának el magukról,mint azt,hogy van egy berepülő pilótájuk.

Hát...kinek mire van igénye.

 sálálá.
Lehet még oda is,tekintve,hogy közel 20 fok lesz,ami már ugye nem mostanában volt,és ekkor ki akar itthon ülni a szobában?(najó,még egy ablakmosás kinéz előtte,ami bizony páros meló,mert erős tériszonyom van (Lili szerint "téliszony" :) ) így ezt sajnos önnön magam nem tudom elvégezni.Dehát mire jó egy Miki... :D Majd ő felmászik a magaslatra,én meg mondom mit hogyan kell sikálni. ;) )
De most a tegnapról:
Még szülinapi ajándékként kaptam tőle egy Kovács András Péteres önálló estet,Evolúció címmel a Dumaszínházba. (Vártunk bő egy hónapot, mert ha mondjuk nem a születésem napján szervál jegyet,hanem előtte egy-kettő hónappal,akkor akár februárban is mehettünk volna.mindegy.) Minden várakozásomat túltette a hely maga (mert ez nagyon kúl volt),és hát az előadás...Visítottam a nevetéstől.Rendesen fájt az arcom a végén,éreztem benne az összes izmot éshát ennél jobb érzést...mikor az embernek a nevetéstől fájdul meg az arca...
Remekül szórakoztunk,tuti,hogy nem ez az utolsó Dumaszínházas élményünk. Aki szereti ezt a stílust,annak el kell mennie egyszer élőben is egy ilyen előadásra,mert tényleg nagyon szórakoztató. :)
Egyébként a hétvége a mai nappal elkeződött, ugyanis holnap megyünk a Lego gyárba,amolyan "gyárlátogatásra".Perszehogy nem az én ötletem volt,de ha ellóghatok egy nappal azzal,hogy "sorry programom van" majd hülye lennék nem ellógni.Amúgy most már egyre kíváncsibb is vagyok.Főleg az ott dolgozók motivációjára.

"Hello.Sanyi vagyok.Lego ember karokat illesztek a lego emberek lego testébe.Mindenkinek megvan itt a feladata.Az enyémek a karok.Jucié a fejek.Lajosé a lábak..."

Más:
Ma volt szerencsém életem nem első választásos oktatásán részt venni. (így ebben a formában ugyan első,de mivel három évig szinte az összes tárgyamnak része volt a választási eljárás (mint a frizbi...eldobod és pofán vág) így lényegében nem segg hülyén ültem be a mai oktatásra,melynek apropója nem más,minthogy ápr.11-én a 37-es választókörzet jegyzőkönyvvezetője leszek.(a megtiszteltetés azért ért,mert ez kötelező.Eszed,nem eszed,ezt kaptad.) Szóval 9:30-tól délután 1-ig (szünet nélkül.) hallgattunk. Ami teljesen depresszióssá tett,az a tény,amit már tudok hónapok óta,de most élesben is kimondták bele az arcomba,hogy: reggel 5:15-re oda kell érnem (a munkahelyem 1 óra itthonról,és azt sem tudom a kerületen belül hol van ez a hely.) és legkésőbb 5:45-re már jelentenem kell a választási irodának,hogy "készen állunk,mehet a bulííí!!".
Aztán ott vezetem a jegyzőkönyvet este 7-ig. Hét óra után bezárom a kapukat,és elkezdem a sallang feladatokat,amivel majd eltökölök olyan 2-2,5 órát. (szavazatszámlálás,érvényes,nem érvényes,mit gondol a bizottság ez érvényes-e?nem az?akkor mi?érvénytelen?nem az?akkor találják már ki, hogy micsoda,mert olyan nincs hogy semmi!! ) Aztán beteszem a cuccos egy részét az úgynevezett "szállítódobozba",másik részét kézben viszem el a választási irodába. (Yes,ez még mindig ugyan az az este.Most ilyen technikai-jellegű kérdések is felvetődtek bennem,miszerint:hogy viszek egy csomó dolgot egyszerre a kezemben a dobozzal együtt?Mi van,ha útközben elvesztek valamit?Mi van,ha mondjuk valami feldühödött állampolgár látja,hogy viszem a dolgokat és elvesz tőlem valamit,elfut vele...én meg ott maradok bélyegző nélkül.)
Ha végülis zökkenőmentesen odaérek,akkor nagyjából addigra fog mindenki odaérni,ami azt jelenti,hogy a kerület összes jegyzőkönyvvezetője szeretné átadni ezt a temérdek kincset és elhúzni a búsba haza.De nem úgy van az áám! :) Szépen sorba kell majd álldogálni,és megvárni,amíg az összesen 10 átvevő ember átveszi mindenkitől egyesével a pakkot.
Na most a happy end: végülis előbb-utóbb mindenki hazajut.A legutóbbi választás után (kollégák elmondása szerint) hajnali negyed négyre végeztek is mindennel,és aki közel lakott már négyre ágyban is volt! :)
És aki nem lakik közel (én.), az meg...hát...majdcsak lesz vele valami.
Légyszíves legyen minden érvényes,mert nem szeretném 25-én ezt újra eljátszani.

 

Az,hogy a "közösségi oldal",mint olyan,már a mindennapjaink részét képezi;önmagában nem egy rossz vagy felesleges dolog.Végülis valahol el kell tölteni az időt,ha éppen ragyog a lakás a tisztaságtól,hulla vagyok a vásárláshoz,végeztem Dan Brown legújabbjával.Akkor ott van az a lehetőség,hogy oké most megnézem mizu a farmommal (facebook) vagy kaptam-e valami közérdekű üzenetet az iwiwen?
Aztán majd' minden alkalommal rájövök,hogy az egyetlen szórakoztató dolog a farmom.(ami meg csak ideig-óráig szórakoztató,mert mikor már hatszor fagy be az egész kóceráj egy ültetés alatt,kissé elszáll az agyam,és hagyom az egészet a picsbe.)
A legkevésbé sem érdekel,hogy most melyik ismerősöm  pottyantott ki már megint egy kölköt,és szórta tele a világhálót a legfrissebb képekkel. Amúgy erre Mikivel van egy teóriánk. :D Ha egyszer gyerekünk lesz,nemhogy telenyomjuk az internetet meg minden létező fórumot a képeivel, de egyesen fizessen az,aki látni szeretné hejj! (nagymamák-nagypapák természetesen a kivételezett kör, de mindenki más,aki nem közeli barát-barátnő,csak iwiw-facebook ismerős;ha annyira kíváncsi,akkor adjuk a számlaszámot és lehet utalni az összeget. ;) A befolyt összeget természetesen a gyereknek tesszük félre,egyetemi oktatására.) Mert a mi gyönyörűségességünk nem lesz bazári majom.

Annak idején,mikor ebbe az egészbe belecsöppentem,még úgyszólván "rendeltetésszerűen" használták az iwiwet.Az ismerőseim bejelöltek,akiket én örömmel visszaigazoltam,még volt,hogy egy kisebb-hosszabb lélegzetvételű levelezés is kialakult köztünk.De most már boldog-boldogtalan ismerősnek jelöl.Olyan emberek, (erre a pénteki nap csodás példa: 10 percen belül 8 ember jelölt be facebook-on) akikkel  a büdös életben nem találkoztam,és nem is szeretnék,mert a legtöbb arcából kinézem,hogy eladna Romániában rúdtáncosnak.Nem tudom őket mi motiválja és miért,hogyan találnak meg mindig (ja az iwiwes "lovagokról" nem is beszélve.) de ez erősen bosszantó.Amikor kiírtam az adatlapomra,hogy "mindenféle ismeretlen és külföldi emberek ne jelöljenek ismerősnek",akkor nyugodtak egy darabig.Aztán kitöröltem,mert gondoltam majd ha valaki idetéved azt gondolja hát ez a nő milyen nagyképű már-mintha mindenki csak őt akarná.Erre tessék,naponta bejelöl valami "Ahmed Ali". :-/
 

Arról már nem is akarok hosszabban beszélni,ahogy az ismerőseim élik az életüket ezeken az oldalakon. :) Valaki még azt is közzéteszi,hogy wc-n volt 6 perce.Mintha csak azt várná mindenki a gép előtt ülve,hogy végre adjon már magáról életjelet...aggódunk...mit csinálhatott az elmúlt  5 percben?
Az,hogy van más fórum is: telefon,ne adj ég a személyes kontakt...Hát ez a legutolsó.
Viszont ha közzéteszi,hogy ő most épp mit csinál,miért fáj a szíve,vagy miért állati jó neki,az biztos mindenkihez eljut,már fel sem kell emelnie a telefont.

Az iwiw közösségi oldalból pasizós-csajozós oldallá szervezésétől meg teljesen kopp vagyok.Ez a millió alkalmazás,amik gyakorlatilag a használhatatlanságig terhelik a szervert:ez nyilván mindenkinek feltűnt.Az,hogy az alkalmazások jó része a társkeresésről szól:hát gondolom ez sem új.
Jó,én könnyen beszélek,nekem nincs ilyenre szükségem,és elhiszem,hogy vannak olyanok,akiknek-tekintvén,hogy itt élik az életüket-ez segítség,de hogy a rendszer mintegy állapotként közzéteszi,hogy éppen ki mit csinál az adott alkalmazásban...hát ez már tényleg olyan száni,hovatovább:hangos felnevetésre ad okot.
Na példa:
 

"X.Y. benézett a lovehunter nevű alkalmazásba."
"X.Y. tetszik Z-nek a lovehunter nevű alkalmazásban."
"X.Y-nak is tetszik Z. a lovehunter nevű alkalmazásban."
"Z és X.Y. tetszenek egymásnak a lovehunter nevű alkalmazásban."

Mindez így az üzenőfalon.Majdnem folytattam az illetőnek a sort,mintegy hozzászólásként:
"X.Y. és Z. 2010.03.08-án randizni fognak az Astoria "Randevú" nevű kávézójában,ahol X.Y. megkéri Z-t,hogy legyen a barátnője,erre Z. igent mond,és mindez köszönhető a lovehunter nevű alkalmazásnak."

Sok sikert nekik!Nekünk normálisaknak pedig kitartást. ;)
 

Olyan jó lenne,ha megtehetném,hogy egy kattintással törlöm magam az emberiség nyilvántartásából.És akkor nagyjából megszűnök létezni,mindenki számára.Csak magam számára létezek majd valahol,mondjuk Hawaii-on,és más gondom sem lesz,csak hogy ne lépjek bele valami feltörekvő gőzhányóba,és nagyon ne pörköljön szét a tűző Nap.
Az emberutálat-mint olyan-nap,mint nap jobban és jobban úrrá lesz rajtam.Olyan elborult (de nagyon komoly) gondolataim támadnak munkából hazafelé,vagy odafelé,hogy basszus én el akarok innen menni.De most teljesen komolyan.Elköltözni máshova,messzire.Én nem akarom itt leélni az életemet.
Az országgal csak az esetek 50%-ában van bajom.Ez egy putri.Mondjuk ki.Magyarország,sálálá, "te vagy a szívembe vésve" meg anyámkínja,de egy nagy büdös putri vagy.Munkanélküliség,létminimum,sírás-nyávogás,(velem az élen.) kínlódás,egymáson áttaposás,irigykedés,rosszindulat.Édes jó Istenem,egyetlen pozitív dolog sem jut eszembe erről az országról...Innen menni kell.Előbb vagy utóbb,de menni.A másik 50% maga Budapest.Ami néha nagyon jó,merthát mégiscsak ez a világ közepe,másrészről meg valami okádék.Az emberek állandóan rohannak,széttaposnak,fellöknek,anyáznak,koldulnak,elém köpnek,attól félek egy csomószor,hogy most épp ki fog nekem esni így vagy úgy,itt vagy ott.Nem érzem magam biztonságban itt,ez a nagy büdös helyzet.
És most még csak magamért aggódom,de nem ide fogok és akarok mondjuk családot alapítani,ezt is eldöntöttem már egy ideje.Tiszta idegbaj-mód féltek mindenkit,akit szeretek,ha egyszer gyerekem lesz szerintem minden lépése után szívbaj közeli állapotba kerülök majd,nemhogy mondjuk majd eljön az idő,amikor ő bulizni akar,meg egyedül menni erre-arra.
Én persze majd nem engedem egyedül sehova,aztán én leszek a szemét.Megutál majd a saját gyerekem.

Szóval menni kell,mert: putri ország->putri Budapest->ide gyerekvállalás->a gyerek megutál->elhagy->egyedül döglök meg.
Majd tán az állam eltemet,már ha akkor még közszolga leszek.Amit erősen kétlek.

De hova menjek?
 

12.24.
9:53

Miki épp faragja bele a fát a talpba,lassan egy órája.Nagyon ügyes az én kis szerelmem,de remélem a végén nem egy fogpiszkáló marad az egészből.

12.29.

Mire felfogtam,hogy itt a karácsony,már vége is lett.Jó hír:a fánk karácsonyfa kinézetű lett,szépen feldíszítettük,majd ahogy leszállt az este,ajándékoztunk.
Másnap jött hozzánk Lili (eljő majd az az idő is,amikor ő jön) és ajándékozás.

Najó,ezt már most unom.Gondoltam leírom cakkpakk hogy teltek az ünnepek,még bele sem lendültem,de abba is hagyom.
A szilvesztert viszont nagyon várom.Elmegyünk együtt,jó messzire, és megünneplejük az elmúlt évet,amit bizony együtt tölthettünk.Amiben volt rengeteg nagyon jó,egy kevés kevésbé jó,és még kevesebb rossz. (már így az évre kivetítve).
De ha ámblokk az évünkre gondolok,akkor valami nagyon jó érzés kerít a hatalmába.
Számotvetős sorok következnek,a gyengébb idegzetűeket kérem nyomják meg a jobb felső sarokban található piros x-et.

Szóval a tavaly szilveszterrel elkezdődött 2009,Egerszalókon.Egy "menjünk el Kékestetőre kirándulással" több,mint 10 év után újra szánkóztam.Soha nem fogom elfelejteni,nagy élmény volt. :) Köszönöm.

A következő nagyobb lépés a szülinapom volt februárban,csodaszép ajándékkal,hazalátogatással,együtt tortázással.A családom legalább annyira nehéz eset és dilis,mint én.Elfogadta őket,befogadták.

Tavasszal felkerestük újra a láblógatós zöld helyeket,ahova,mint előző évben:kipokrócoztunk,én tanultam a vizsgáimra,ő olvasgatott és közben szórakoztattuk egymást jól.Ezeket a pillanatokat soha nem fogom elfelejteni.

Utolsó vizsgaidőszak vége,jött a diplomaosztóm,amikor a családja és az én családom egy emberként örült nekem.Velem voltak,büszkék voltak.Az első perctől a legvégéig életem legjobb napjai közé sorolom azt a napot.

Jött az őrült álláskeresés,segített az önéletrajzban,majd a levelek postázásában.Velem izgult minden visszaérkezett válasz kibontásakor,és ünnepeltünk,amikor felvettek a jelenlegi munkahelyemre.

Novemberben a szülinapja,amit iszonyat szervezés előzött meg,amivel igazi,örökre szóló élményt akartam neki szerezni.Olyan élményt,egy egész nagy halmazban,amit én kis dózisokban egész évben kaptam tőle.A szánkózás,az együtt heverészés,az együtt izgulások,örülések,hogy nem engedi el soha a kezemet.Kitart mellettem, (annak ellenére,hogy milyen vagyok... :-/ ) megbecsül,értékel és SZERET.

Nos,ha ilyen lesz 2010 is,akkor felvésettetem magam a boldog emberek listájára.

Haláli dolog történt a minap.Lili nálunk van hétvégén,és mostanára már megszokta,hogy vasárnap átmegyünk az apai nagyszülőkhöz,egy délutáni ebéddel egybekötött sziesztára.Nem volt ez az ebéd része így rendszer,úgy alakult,hogy az lett. Beszélt Lili telefonon a nagymamával,a következőképpen: "És tudod,amikor majd vasárnap megyünk hozzátok ebédelni..." Hatalmas nevetés,meghívattuk magunkat. :D

Na,az nekem nem volt.Ellenben körülöttem volt mindenkinek.Mikinek,aki éjszaka 1kor hazaesett pityókásan,és másnap elmesélte,hogy az asztal tetejéről locsolták a pezsgőt,meg videodiszkó volt,Krisztának,aki nem mesélte,de olvastam a blogján :) és tulképpen minden barátnak,ismerősnek körülöttem,akik nem meséltek,de én tudom.
És az irigység az csúnya dolog,(yesss) de én meglehetősen irigy vagyok.Ülök kint a dohányzóban pénteken reggel fél 9kor,a főnököm nagykabátban elrobog mellettem,majd visszarobog:
"Andikám,ügyfeles vagy?"
"Ööö...nem."
"Jó,akkor gyere,apparátus van!"
Jó,megyek.Megtanultam már a főiskolán is,hogyha a felettesem utasításának végrehajtásával nem okozok bűncselekményt vagy másnak kárt,akkor azt végre kell hajtanom.Ugyan halvány lila lövésem sem volt arról mi az isten az az "apparátus",de én kabátoltan,és jó közszolgához híven,mentem.
Útközben azért csak rákérdeztem mégis hova megyünk,akkor mondták,hogy "karácsonyi köszöntő lesz a nagyházban" (A nagyház maga a Híívatal)
Aham...oké.
Átmegyünk,beesünk,a jegyző éppen arról beszél,hogy jövőre választások,aztán a Polgármester kér szót,ő meg elmesél valami mitológiai történetet,aminek az a vége,hogy márpedig az ember kitartással bármit elérhet.Tanulságos volt.Köszönjük.
Miután megvolt a köszöntő mindenki megrohanja a bejglis asztalt (3 asztal,rajta tányérokon bejglik meg pezsgős poharak,bennük perzsgővel) és evés-ivás.
Ami engem illet ebből több okból is kimaradtam.
1.Senkivel nem kezdek el verekedni egy mákos bejgliért (amit nem is szeretek)
2. Délelőtt fél 9kor,amikor előttem még egy halom munka egy korty perzsgőt sem fogok inni (főleg,hogy a pezsgőt nem is szeretem)
Szóval elnéztem (csakúgy illemből) ahogy esznek-isznak a kollégák,kivártam a protokoll 10 percet,majd szépen átbattyogtam az osztályra.
Átverekedtem magam az ázottkutya-szagú ügyfeleken,magamra csuktam az irodám ajtaját,amelyet  (hála az illatosítónknak) rózsa illat leng körbe,és beletemetkeztem a határozatírásba.
Hát,ilyen volt az én karácsonyi bulim.Fergeteges,agyat eldobós,saját határaimat elveszítős.Még sok ilyet akarok.
 

A mai ügyfelezés is tartogatott meglepetéseket.Mondjuk mindig így van ez.Nap mint nap meglepnek.
Az ügyfelek,mint olyan egy olyan emberfajta,aki "tudja".Tudja,hogy milyen az ügyintézője,tudja,hogy akik intézik az ügyeket,azok milyenek.Már úgy emberileg.
Erre eddig én nem is gondoltam.Vagyis...nem jutott eszembe.Mármint az,hogy mondjuk Jóska tudja,hogy velem,mint az ügyintézőjével jól járt,mert én ilyen és olyan vagyok,szemben X.Y. kollégámmal,aki meg "olyan".Na,hogy érthetőbb legyek,álljon itt egy röpke dialóg:

"Önnel beszéltem tegnap telefonon,Ön a S.Andrea,az ügyintézőm,igaz?"
"Velem beszélt,de nem én vagy az ügyintézője,hanem X.Y."
"Hogyhogy nem Ön???"
"Mert el vannak osztva az utcák,és Ön nem hozzám tartozik."
"És akkor én X.Y.-hoz tartozok?"
"Igen."
"Jaj úristen,azt még nem rúgták ki?Az egy olyan rosszindulatú,gonosz ember,én nem akarom,hogy ő legyen.Mi tudjuk ám ki itt a normális,Önről azt hallottam nagyon kedves,nem tartozhatnék inkább Önhöz?"
(persze legyezgeti a hiúságomat,de azért ez erősen megdöbbentett.)

"ÖÖÖ....hátööö sajnos nem.Ez nem így működik."
"Hát akkor kinek kell szólnom?"
"Legjobb,ha senkinek.Az embernek meglehet a véleménye a másikról,de ez nem jelenti azt,hogy egyébként a kollégám szakmailag ne lenne jó."

És ez nagyjából ennyiben is maradt.A héten már csomószor megkaptam az ügyfeleimtől,hogy én milyen egy áldott jó,kedves lélek vagyok (még ajándékokat is kaptam :-) ),és látszik,hogy mekkora szívem van,bezzeg mások...
Mások meg...na.Nekem is megvan erről a véleményem.Nincs két egyforma ember.Én viszont tényleg igyekszem objektíven dönteni mindig,és lehetőség szerint senkivel nem kiszúrni.Sajnos vagy nem sajnos a döntés mint olyan,az a mi kezünkben van,és nagyon sokszor nem lehet anélkül jól dönteni,hogy az ember ne hallgatná végig az aktuális ügyfél búját-baját.Na és ez a legnagyobb gond.Hogy mindenki sietne,rohanna,mert dolga van,és annyira nem szakít időt,hogy amikor találkozik az ügyfelével:meghallgatná.Én azóta vagyok ennyire türelmes minddel,mióta beleestem abba a hibába,hogy nem hallgattam végig valakit,kevesebbet adtam neki,mint amire szüksége lett volna,és most már ott tart,hogy kikapcsolták nála az áromot.Télvíz idején... Erősen bűntudatom van miatta,mert lehet,ha akkor,még időben végighallgatom most nem lenne ekkora kulimászban.Egyébként azóta már megtörtént ez a végighallgatás,és amennyire tudok fogok neki segíteni.
Szóval ilyen ez.Vannak a jók,vannak a rosszak és vannak a csúf rosszak.Én azért a jó oldalon szeretnék maradni.
 

Ahh én nem tudom miért,de ez most annyira szörnyen rosszul esett,hogy át kell értékeljem az életemet.
Miki hozott tegnap ilyen hülyéknek való sütemény izét,hogy süssem meg neki.Az izé alatt olyan előre elkészített bizbaszt értek.Na,össze kell keverni A-t és a B-t és akkor puffneki ott a sütemény.Hát.A lófaszt.Ha én keverek,akkor abból semmi nem lesz,csak valami nyaflaty,ami mehet is a kukába jól.50ml víz helyett sikerült 500-at betöltenem a tésztaporba.Ne kérdezzétek miért,meg hogyan.Így sikerült.Istenem...a tízszeresét. Felhívtam anyát,hogy basszameg most mi a szart csináljak?Hááát...keverjek bele lisztet,hogy sűrűsödjön.Oké,keverem...keverem...már belekevertem kb 6 evőkanállal...semmi.Na mondom akkor dögölj meg,bedobtam a sütőbe,süljél.Elvileg már túl vagyok a sütési időn,de még mindig teljesen híg az egész.Ebből nem lesz már ma süti.Holnap sem.Sohasem.

Szóval ez most ma annyira nagyon rosszul esett,hogy én komolyan beleszarok az egészbe.Nem nekem való ez a főzés-sütés dolog,na.Mondjuk ez már 1000X kiderült,de én valamiért mégis erőltettem (biztos az ösztönök,vagymi),most viszont eljutottam odáig,hogy dehogy fogok én itt sütögetni meg főzögetni...Ha valami jól is sikerült kb egy percig nem élvezem,mert utána takarítom el ötször annyi ideig a kuplerájt míg készült.Ah,ha éreznétek amit én,akkor tényleg átjönne a dráma.Női mivoltomban (mármint ami a nő háziasszony oldalát illeti) megbuktam.Ezen nincs mit szépíteni.Jobb nem leszek,valahogy nem is akarok,mert én nem arra vagyok hivatott,hogy a konyhában dögöljek meg.Ha éhesek leszünk rendelünk szépen,ez a 21. században már nem is meglepő dolog.Amúgy meg anya és Miki anyukájáék kiválóan főznek.Pont elég.

Főleg annak,aki a mai napon betöltötte 34. életévét,egyúttal lassan közelebb lesz a negyvenhez,mint a tizennyolchoz :-)
És szóljon a fáma a mai napról,ami minden várakozásomat felülmúlta.Azt hiszem szuper napot sikerült összehoznom neki,nekünk.Kezdődött azzal az egész,hogy Mikinek adott az autó mániája.No,ha meglepetést akarok szerezni,akkor érdemes ezt szem előtt tartani.Szóval jól kitaláltam,hogy én bizony "adok" neki egy rally vezetést,Subaru-val,meg ami kell.(még nyáron) Aztán eljött a bűvös november,amit nem kis szervezés megelőzvén a szülinapi Subaru vezetéssel tetőzödött be,Ádándon. :-) Meglepetés volt,imádta,és mindig emlékezni fog rá.Küldetés teljesítve,vállam megveregetve.De volt szülinapi tortázás is,meg este görög vacsora,kettesben a Taverna-ban.(ahol végül én távoztam ajándék rózsával.) Remekül telt a nap.Tartalmasan,nagyokat nevetve,együtt.Ahogy kell. :)

Boldog Szülinapot édes! :)




 

Najó,most már tényleg úgy tűnhet,hogy én a blogot csak anyázásra használom... (hm.és tényleg.)
De most ez orbátilis bosszankodásom,szóval ki kell írnom.
Adott a helyzet,miszerint jogszabály változás törpént,most már a közgyógyellátásnál,ha gyógyszerkeret emelkedik,akkor az orvosnak csatolnia kell a kérelem+az általa felírt és lezárt borítékban tálalt gyógyszerköltség mellé egy IGAZOLÁST,miszerint a betegének megemelkedett a gyógyszerköltsége.Hát igen,ez ilyen egetrengetően fejetvakargatóan nehézügy.Megértem én...
Az,hogy alapból nem írnak igazolást egy dolog.Az,hogy én írok egy végzést az ügyfélnek: "Szevasz Pista!Hozzad már be nekem még pluszba legyél kedves az orvos igazolását,különben seggbe leszel rúgva."-és ő erre néz,hogy miva'?Majd elviszi a végzést az orvoshoz,aki nagyon okosan ismét elküldeti az ügyféllel nekem azt az igazolást,amit egyszer már A LEZÁRT BORÍTÉKBAN behozott Pista,és amit nekem látnom sem szabadna így boríték nélkül.(miért?mert nem és kész.Mert azt a szakhatóság láthatja,nekem semmi közöm ahhoz,hogy Pista többek között a viagráját is közgyógyra veszi.)
Na...ez az a pont,amikor falnak megyek,erősen.Hogy bazmeg,amikor leírom a végzésbe,hogy "igazolást kérek",akkor ezen az orvos mi a faszt nem ért?
Most írjam le neki,hogy "Kedves Pista!Lécccci hozd már be az orvos igazolását,és mondd el az orvosnak,hogy ezt úgy kell megírni,hogy a kezébe vesz egy A/4-es papírt meg egy tollat,majd gyöngybetűivel reá írja,hogy én az orvos igazolom,hogy Pistának vagy 5000,-Ft-tal többet kell fizetnie a gyógyszereiért." Így kellene?Mert bár meghivatkozom mindig nekik a jogszabályt... (nahhh nehogymá én az elfoglalt orvos majd itt megnyissam a jogtárat és kikeressem azt a paragrafust,hogy lássam is miről van szó,ha már ennyiből nem értek...meg különben is én kurvára okos vagyok.) nagyjából ezeknek ennyit ér.Az,hogy az ügyfél nem ért valamit az most már egyrészt nem lep meg,másrészt el sem várom,harmadrészt leszarom.Az,hogy egy orvos,nem ért meg valamit...nahhh az kiveri a biztosítékot.Ezért elcseszett egy fél életet az egyetemen?Megérte...
 

Mikikém fantasztikus alkotását.Lássatok csodát:

 

Tegnap a híradóban mintegy megütötte a fülemet a "népességfogyás" kifejezés.Meg hogy "szüljenek a fiatalok,akár egyetem alatt is,mert az milyen jó,akkor még milyen rugalmas az ember,könnyen veszi az akadályokat,stabil idegileg (haha) eccedra."
Namármost én nemhogy nem veszem észre,hogy fogyna a népesség,(a mi tájékunkon gyakorta előforduló szeplőtelen fogantatás sorozatokról nem is beszélve) de lassan már ott tartok,hogy nem értem "ezek" hogy a francba vannak ennyien?És csak jönnek az ötödik kölökkel,de a hatodik már a hasban,természetesen mindegyik mástól,hovatovább:az édesapákat rendre elnyeli a fekete lyuk.
Nem csak a cigányok,a magyarok is... (mondjuk ezen felismerésem nagyban köszönhető annak,hogy mindig jókor vagyok jó helyen.Főleg,hogy a gyám is mellettünk van.->na,még az egy klassz meló)
Aztán eszembe jutnak azok az emberek,akik küzdenek azért,hogy lehessen babájuk,és azok,akik a küzdelem után végre babát várnak,majd kiderül,hogy a kicsi betegen fog születni.
Ekkor eszembe jut az,hogy persze szüljön az,aki annyitól teherbe esik,hogy ránéznek:szüljön sorban,amennyit csak bír a szervezete,nevelje a gyereket éppcsak a létminimum szintjén,aztán ajánlja fel donornak,azoknak,akiknek szüksége van a kölke valamely szervére.
Mert sokszor (és ezt látom nap,mint nap) egynehány gyereknek megváltás lenne,ha így végezné be.
Mert ezekből a gyerekekből nem lesz valamirevaló felnőtt ember.Élősködő,vérszívó,hazug-csaló,lopkodós,mihaszna emberek lesznek,mert ezt látják.Aztán ha el is kerülnek az ugyancsak ilyen szülőktől és állami nevelésbe veszik őket,onnan már nincs kiút.Aki örökbe akar fogadni,az nem egy ilyen családból jött gyereket akar és fog örökbe fogadni.
Ez egy ördögi kör.

Más is: "Minél több emberrel találkozom,annál jobban szeretem a *kutyámat."
Estemben: a *teknősömet.
És ha már itt tartunk,ma valamiért (hm.) elgondolkodtam azon mi lehetne nekem az álom meló?Az a munka,amit tényleg tiszta szívből,őszinte szeretetből,boldogan végeznék nap,mint nap?És láss csodát:rájöttem.ZOOLÓGUS.Bizony.
Állatokat nézegetni,tanulmányozni egész nap,mert az olyan békés,szép,nyugodt.Vagy:EGYIPTOLÓGUS.Egy biztos,olyan,aminek a vége -ológussal végződik.

Teháát valami kutatói munka,valami tudományos.És mindenekelőtt:valami szeparált.Amiben csak magam lehetek.Magam rájöhetek dolgokra,azoknak nagyon örülhetek,talán még jobbá tehetem velük a világot,ééés senki nem mászhat az agyamra.
Egyúttal most,ebben a szent percben megfogadom magamnak,hogy amint összekaparom magam emberi romjaimból,és végleg letisztul bennem,hogy pontosan milyenfajta "ológia" lenne az,amit tényleg csinálnék,megteszem a következő lépést.Elkezdek szakirányosan tanulni,megszerzem a képesítést,és ha bele döglök is:én azt fogom csinálni,amit TÉNYLEG szeretek.Nem amit "kell" meg "muszáj" meg "hát ez van".Hanem azt,amit jó.És nem érdekel,ha kevesebbet fogok vele keresni,csak az érdekel,hogy szeretni fogom a munkámat.
Egy életem van,egy fiatalságom.Nem fogom elbaszni,nem fogom úgy eltölteni,hogy mindenkinek meg akarok felelni.Magamnak akarok megfelelni,magamnak akarok boldog lenni.És ahhoz,hogy boldog lehessek ki kell szállnom ebből az ördögi körből.A "vigyázó szemek" "kagylózó fülek" fogságából,és kezembe kell vennem az irányítást.Ez az ÉN ÉLETEM.Nem anyukámé,nem a főnökömé,nem a szaros ügyfeleké,hanem az enyém.És én ezt az egy életemet boldogan akarom és fogom is leélni.Ehhez pedig lépnem kell.És nem leszek gyáva megtenni ezt a lépést.

 

Vagy keserédes a hangulatom.Nem is tudom mi erre a legjobb szó.Szóóval ismét hónapforduló van,annyira,hogy éppen ma másfél éves a kapcsolatunk.Ilyenkor mindig átcsapok szentimentálisba,számotvetősbe,összegzősbe,korszak végére pontot tevősre,de most ehhez nincs kedvem.
So,nem leszek "szirupos",főleg,hogy az elmúlt pár hónap (bár jórészt miattam) nem volt a legfelhőtlenebb időszaka a kapcsolatunknak.Viszont túléltük,túléljük mindig,mert egyszerűen szeretjük egymást.Mindennek ellenére.
Kaptam ma rózsát is (nagyon hatalmas dolog,ez a második virág,amit eddig kaptam tőle!),aminek nagyon örültem.
Hazarohanás,rózsa átdobás,tovább rohanás:Lilihez.Aztán este valami anyámkínja díjátadó,tehát valamikor este 10 után már itthon is lesz.Én meg épp most pötyögök,aztán felbontok egy üveg valamit,és ünneplek egy kicsit,majd lefekszem aludni.
Nem akarok drámázni,vagy ilyesmi,de nekem mindig fontosak voltak (anno) ezek a fordulók,pont azért,merthát "egy korszak vége".Most viszont nagyjából semmiféle számotvetős,boldog,korszakvégős érzés nincs bennem.Csak az,hogy a franc vinné el az egészet,hogy én mindig csak második leszek az életében,merthát a gyerek... (amit persze megértek,hiányzik neki...menjen) De akkoris.Nem fair,hogy itthon ülök egyedül,ő ott,ahol,majd később máshol,és én még mindig csak itthon ülök,és emésztem magam.
Csupa lemondás,feladás,"nembaj","persze","oké","hogyne",amiből most ebben a percben nagyon csúnyán elegem van.21 évesen,szépen,fiatalon,én akarok az első lenni.Önzőség?Igen.Önző vagyok.De nem érdekel.Ő pedig jobban húz a gyerek felé,mint felém.De nekem nem jó így.Második,bólogatóJancsi.Még a "mi napunkon is".

És amitől más,különlegesebb Pest,(ill.Buda :) ) mint bármelyik másik város.Az aluljárók.Most nem a "mocskos" "piszkos" "turista-riogató" aluljáró fílingre gondolok,hanem pont az ellenkezőjére.Arra,amikor jó érzés végigmenni az aluljárón.
Munkába menet,illetve hazafele jövet kettő darab aluljárón cammogok át. Igyekszem ezt mindig lassan megtenni, hogy jól megfigyeljek ott mindenkit,de ami a legfontosabb:hogy hallhassam a zenészeket.Mert ez a zene,ez a nagybetűs ZENE.A hegedű minden reggel.Ahogy játszik rajta a bácsi,az valami szívetmelengetően könnyfakasztó...gyönyörű.Ma reggel például jól el is késtem.Nem bírtam ki,megálltam ott mellette,és hallgattam.Magával ragadott a zene,földbe gyökerezett a lábam.Nem engedett el.Egy szót sem szólt,(nem is kellettek szavak) és én mindent értettem.
Aztán hazafelé,egy srác szájharmonikázott,blues-t énekelt.Valami elképesztő hangja volt,és legalább annyira bravúrosan játszott a hangszeren.
Ez a hangulat,ez a zene...ahogy ők játszanak és énekelnek...ez pótolhatatlan.Ezért minden nap érdemes felkelni.

Hova tart ez a világ,de most komolyan?Milyen világ az,ahol egy kedves arcú idős néni romlottabb lélekben,mint a legtöbb nála 30 évvel fiatalabb sutyerák?
Leírom hát csalódásom történetét.
Az gondolom senkinek sem új,hogy hogy vonszolják maguk után a kis guruló bevásárló szatyraikat,majd mikor feltűnik a színen a busz;fénysebességre váltanak,lelöknek téged is,engem is,mindenkit a buszlépcsőről és hopp már van is helyük.Na,ez nem újdonság,megszoktuk.Cammog,cammog,nyögdécsel,puff kilőtték a puskából,hopp már helye is van.
De tovább megyek,mert ennél sokkal-sokkal durvább is van ám!Ha nem velem történik,akkor el sem hiszem.
Szóval ma melóban:határozatokat adtam ki.Na,ezt nem részletezem.Horror,ilyenkor gyakran megkérdőjelezik édesanyám erkölcsi tartását,főleg,amikor mondjuk egy elutasítást van szerencsém kiadni.(mer' ennek hiába magyarázod,hogy a 25 éves felnőtt ember fia már nem számít családtagnak,csak egy lusta here,aki rajta élősködik;ez nem fogja fel.ez hülye.) Namindegy.Jön öreganyám a segélykéjéért.Mondom neki jöjjön next time,mondjuk akkorra,amikorra vissza van hívva.

"De én mára vagyok visszahívva!!" (és veri a tamtamot)
"Nem mára van visszahívva.Látja,itt a papírja,azon meg ott van,hogy 22-e"
"Hát de az meg 2 nap múlva lesz."
"Valóban.És?"
"De nekem most azonnal kell a pénz,MŰTÉTRE!A szememet kell műteni!!"

Megy a hiszti,az anyázás,a sztrájk (ő leül és akkor megvárja,addig el nem megy,amíg én azt oda nem adom neki)Najólvan bazmeg legyen egy jó napod,elmegyek megkeresni a retkes határozatodat.Közben azért felmerült bennem,mint egy költői kérdésként,hogy mit akar ő kifizetni 5000 Ft-ból,hol műtenek ennyiért?Namindegy,határozat megvan,viszem ki,de akkor már meg is kérdezem,mert én már csak ilyen kíváncsi vagyok.

"És milyen műtét is lesz ez?"
"Szem."
"Ahhammm..de azt megcsinálják TB-re."
"Jahát mert nem is pontosan a műtétre kell.Csak holnap megy a kórházba,de addig gondolta vesz ezt-azt."

Na ne tudjátok meg hogy elöntötte a szar az agyamat.Persze asszonyom,én megértem hogy kell egy új papucs a kórházba,de MI A FASZÉRT HAZUDIK BELE A KÉPEMBE???Mért kell egy idős,kedvesarcú,nagymama-néninek hazudoznia? Elsőszámú csalódás pipa.

Második számú csalódás:

Állok a pénztárnál a bótban,előttem egy csajtól elgurult egy 200-as.Gondolta sebaj,miután fizetett felveszi.Hát...tévedett.Addigra felkapta egy öreglány,aki miután a csaj megkérdezte tőle,hogy nem látott-e a földön egy 200-ast,lazán a képébe tolta,hogy: őőőő?ő ugyan nem.
Én meg végignéztem,ahogy lenyúl érte,zsebrevágja,hazudik,és teljes lelki békével kisétál a boltból,húzván maga után a gurulós bevásárló szatyrát.

Ezek b+?Ezek hazudnak,lopcsnak,csalnak...!Undorító egy népség!Szörnyűség.Teljesen megsemmisültem.

Na,ma jól el lettem küldve továbbképzésre (épp csak hamuba sült pogácsát nem csomagoltak nekem kockás terítőbe). Azt kell mondjam csak és kizárólag előadó függő,hogy az ember nyitott szemmel alszik-e ezeken az egy-két napos agytágításokon,avagy figyelni is képes,hova tovább; még élvezi is az egészet.
Namármost,ezúttal (nem ez volt az első.) olyan klassz előadónk volt,hogy le a kalappal,de őszintén.Érti a dolgát,érti a KET-et (ez azért nagy szó),értően magyaráz,és roppant mód szórakoztató figura,úgy egészében.
(egyébként az Állig-Hivatal főosztályvezetője)

Többek között (vagyis inkább úgy fogalmazok,hogy sokak között) volt szó a hivatali felelősségről.Vagyis arról,hogy amihez a nevemet adom,abban nem lehet hiba.Legalábbis tárgyi tévedés.Az más kérdés,hogy az ügyfél engem hibáztat,mert ő kevesli a megítélt összeget.Azt leszarom.
És ehhez elmondott egy nagyon vicces kis történetet.
Apuka gondolt egyet,ő már unta anyukát,megérett benne a válás gondolata,de mielőtt ezirányba terelgette volna a kapcsolatukat,elballagott és a félretett pénzéből vett magának egy házat.
Bement a hííívatalba leróni az illetéket,pontosabban eleget tenni ezen kötelezettségének,amelyet egy határozat előzött meg,amiben ugye leírja az ügyintéző,hogy mivan,miért,mennyit kell fizetnie,KINEK kell fizetnie.
A "kinek" kell fizetni rész a határozat rendelkező részében szerepel.Mindegyis,az a lényeg,hogy ha az indokolás sántít is kissé,azt javítani lehet utóbb is,viszont a rendelkező résznek pontosnak kell lennie.Ügyintéző kisasszony épp akkor volt nagyon szerelmes,és véletlenül az úr nevézhez biggyesztett egy "né"-t. Papp AttiláNÉ ekkor meg akkor..ennyit és annyit fizet.

A vicc az egészben az,hogy egyúttal a kedves feleség is megkapta ezt a határozatot,felszólítva illetékfizetési kötelezettségére (mivel a ház közös tulajdon,az illeték fele a feleséget terheli),valamint gratulálva az új ingatlanához.
A feleség örül,mert új ház,új lépcsőfok a kapcsolatban,kicsit bosszankodik,mert mégis az illeték...de sebaj,ennyi belefér,hisz a házassága virágzik.
Apuka mit tehet mit nem... marad anyuka mellett,(legalábbis egy darabig) és közben erősen anyázza az ügyintézőjét.

Az élet csupa móka,és kacagás.Tanulság:amit Isten egybekötött,ügyintéző szét nem választhatja.

Oké,hogy fiatal vagyok,oké,hogy annak is néznek,de azért a minimális tiszteletet adjuk már meg könyörgöm.

Ügyfél: "Hello.A határozatomért jöttem."
Én:  "Kicsi vagy nagy Kólát kérsz hozzá?"
Ügyfél: "???"
Én:  "Nem emlékszem,hogy együtt ébredtünk volna,továbbá nem a mekiben vagyunk kedves Uram,úgyhogy megkérem,hogy a jövőben magázódjunk."

Eszem megáll,de most komolyan.

Legalábbis már feljött.Hát nem tudom kolléganőmnek ez hogy sült meg 30 perc alatt,nálam 40 perce még folyós híg.Pedig megnéztem többször is:bekapcsoltam a sütőt. :D
Nomindegy,majdcsak lesz belőle valami.Ha meg nem,akkor majd legközelebb.
Egyébként annyira gyakorlott háziasszony vagyok kérem,hogy segítség ellenére SEM találtam meg a boltban a kakaóport,ami nem az instant,hanem a sütibe való.Olyan százszor mehettem el előtte,de nem akart leesni,hogy az "az".Rémlett valami macska a dobozon,de az fel sem merült bennem,hogy van másfajta is.Végül valami nagymama-féleség a kezembe nyomba,majd mosolyogja megkérdezte,hogy "Jaj kedvesem,csak nem friss házas?:)" Mondom nem :/
Őrület volt ma bent,és most megint finom voltam és nőies,csakúgy jó szokásomhoz híven.Kezdődött azzal a nap,hogy bejött az egyik ügyfelem,és közölte velem,hogy adjam már most ki neki a határozatát,mert ő H1N1-es és kell neki pénz kiváltani az antibiotikumokat.Namondom a faszér' nem marad már otthon?!Írjon meghatalmazást,küldje be a kölkét,de mit mászkál már hulla lázasan és fertőz itt maga körül mindenkit?Hátnemigaz komolyan.(lehet csak beképzeltem,de nap végére már erősen fájt a torkom :-/)
Na,fordulnék sarkon (persze előtte kiadtam neki mindenkit,mert jobb dolgom sincs csak soron kívül intézkedni) erre jön a másik ügyfelem,hogy ő meg tüdőrákos meg cukorbeteg és adjam már ki neki előbb,mert ő még depressziós is,és jaj már mindjárt de összeesik és itt hal meg.Namondom akkor üljön le :/ megint futottam egy kört,kiadtam,hiszen továbbra is állati jófej vagyok.Most már téényleg mennék befelé az akta halmomhoz,erre jön a harmadik (egyszerűen nem tudok átmenni az ügyfélszolgálaton anélkül,hogy minden lépésemet ne keresztezné valamelyik ügyfelem),hogy jaj a törlesztőrészlete megemelkedett,jaj mindjárt árverezik a házat,jaj micsináljon? Leültem vele,elmondom neki mit csinálhat.Ez cirka egy órás dumálgatás volt.Eltelt a délelőtt és még nem is dolgoztam. :D
Délután KET-eztünk (eljárás törvény módosítás törpént,október egytől haláli lesz minden),és puff,vége a napnak.Holnap ügyfelezek délelőtt,so lesz olyan 4 órám a holnapi aktáimhoz és a mai elmaradáshoz,hogy behozzam magam.
(kinéz egy túlóra)
 

Nah? :-)

Hulla hullaa fáradtan,másfél nap költözés után birtokba vettük a csodaszép kis lakásunkat.Nem mentünk messzebbre,csak az utca végére :) Így alakult,végül az utcánk végén találtuk meg a tökéletes lakást.Már akkor imádtuk,amikor csak bejöttünk megnézni,de most már,hogy végre be is költöztünk,és a hatalmas ágyon elterülve Miki Star Warst néz,én pedig pötyögök,teljesen a magunkénak érezzük.Jó itt.Holnap még ugyan lesz dolgunk,történetesen a másik lakást kell kitakarítani,de az már az édes levezetés lesz,a mai nap után.Mert ma konkrétan nem álltunk meg.Ketten átpakoltunk másfél évet A pontból B pontba.
Néha,amikor leültem egy pillanatra,azon kaptam magam,hogy csak révedek előre,nézem ezt a szép,új,ismeretlent,látom magam előtt a közös szaladgáló gyerekeinket,mosolygok,és olyan jó,megymarázhatatlan érzés tölt el,amit mindenkinek éreznie kell.Látom a jövőnket...itt és most.Ezen a helyen.

Elsősorban a saját korosztályomhoz szólok.Ilyet mi még nem láttunk,legyünk pestiek vagy vidékiek,vagy ingázók. :) Én most már mondhatom magam "pestinek",végülis 3 éve fent élek,azt hiszem ez már így is fog maradni.De ugyanúgy szól ez a "vidékieknek" is.(érdekes,hogy a pestinek minden más település vidék,viszont a nem pesti soha nem mondja,hogy "vidéki".namindegy)
Cirka 20 éve volt,hogy a Parlament legutóbb állványok nélkül nyújtózkodott az ég felé,és gyönyörködhettek benne a rakpartról,a maga teljes pompájában.So,mi huszonévesek (amúgy fiatal felnőttek) még egyáltalán nem látthattuk állványok nélkül az országunk házát.Most viszont álljon itt pár kép,2 in 1,mert mi és a Ház. :) Egyébként délelőtt jól elmentünk bringázni.Többek között Parlamentet,Margitszigetet nézni,nagyi palacsintázójában milánóis ill. sertés pörköltes palacsintázni,hegynek felfelé meghalni.Merthogy lefelé még teljesen oké vagyok,viszont mikor hazafelé jövünk,és nekem függőlegesen kell tekernem a hegynek,akkor közel állok a meghaláshoz.Hisztiroham,anyámkínja,minden elér. :) Hazafelé már többnyire csak tolom a bringámat.Tekerjen akinek két anyja van... (Mikikém... ;) )
Na,akkor a képek:


További hatalmas hírek:jövő hétvégén költözünk!! :) Nagyobb,szebb,csodásabb lakásba.Mondjuk most,hogy ilyen közel a jövő hét csomószor elkap a melankólia,hogy jó-jó,sőt:tökjó,de annyi emlék köt ehhez a lakáshoz,hogy akérhogy is,de azért kicsit mégis szomorú lesz becsukni magunk mögött az ajtót.Az első nagy szerelmi vallomások,filmezések,veszekedések,az első közös karácsony...mindenből az első ide köt minket,ehhez a lakáshoz.Ami a mi történetünkben az első,az ezzel a lakással egyenlő.A következő lakás már másként lesz meghatározó.Az már a folytatás lesz,de mégis valami komolyabbnak a kezdete.Az itteni másfél év (a másfél év első hónapjai) még nem szóltak semmi komolyról,csak a bohémkodásról,és az örülésről,hogy dejó együtt.A lépés viszont,amit most meglépni készülünk:már valami egészen más irányába mutat.A "felnőtt" élet felé.És ez azért elég félelmetes tud lenni.Hogy most már,mint "dolgozó nő",beszállok a lakfennt. költségekbe,hogy ahogy telik-múlik az idő egyre inkább dolgozó nő,és egyre inkább idősödő felnőtt nő leszek.Lehet ezért a kis pánik miatt vagyok az elmúlt pár hétben folyamatosan infantilis,ki és beszámíthatatlan,ezért vannak számomra is megmagyarázhatatlan hisztirohamjaim,meggondolatlan kijelentéseim (amiket 5 percre rá könnyes szemekkel megbánok),amiket Mikinek el kell tűrnie tőlem,és amiket ebben a pillanatban is nagyon bánok.Egyrészt majd' kiugrok a bőrömből boldogságomban,másrészt beijedtem kicsit.Mert megyünk előre,minden ahogy elterveztük,aztán ahogy így megyek és megyek,néha mintha valami láthatatlan falba koppanék,ami kizökkent egy perce,és akkor ott a fal mögött üvöltenek rám,ordítanak,át akarnak rángatni,megtépni,megtaposni.Nem látok senkit,semmit,csak árnyakat látok,dörömbölnek,és kiabálnak,hogy "ez nem így nemjó,az élet nem ilyen,gyorsan válts irányt".És akkor kicsit mindig elbizonytalanodok.Tényleg nem jó?Tényleg nem ilyen?Lehet,hogy tényleg másként kellene élnem?De akkor hogy élnék?Hogyan élnék én nélküle,hiszen már a puszta gondolat is,hogy nem vagyunk együtt...teljesen kiborít.Innen-onnan heti szinten megkapom,hogy márpedig az "élet nem habostorta,Pelikán elvtárs".Nem tudom,hogy csak az irigység szól-e ezekből az emberekből,vagy valóban ennyire kiábrándultak...Azt pedig nem értem mért akarják nekem bemagyarázni,hogy az az élet,amit én élek,az nem vezethet a boldogsághoz?Miért?Mert 21 évesen nem bulizom szét magam minden hétvégén,nem tartok spontán baráti alkoholizálásokat?Más dolgok lettek a fontosak,már másként élek,és tudom meglepő,de jól érzem magam így.Kezdek felnőni.Sok baja lesz még velem Mikinek (ezt tudja ő is),de összességében így szeret,így fogadott el,ilyennek.Ne akarjon senki elbizonytalanítani,és belémmagyarázni,hogy ez így nemjó.Nagyon is jó.Költözünk,együtt.Én pedig dolgozok.Ő is.Dolgozunk.Mint a felnőttek.