Napló

Kedves Jelentkező!

A fotóid alapján kiválasztottunk és várunk a jövő tavasszal mozikba kerülő vizsgafilmünk hétvégi castingjára. Ahogy belépsz az épületbe, rögtön az előtérben kell várakoznod.
Ha a portán kérdezik, mire jöttél, annyit mondj, hogy a vizsgafilm castingra.
Alább megtalálsz minden fontosabb információt a castingról és a filmről.

Üdvözlettel,

Tóth Gabriella
Casting szervező

Az egyes, jelenleg castingoló karakterek várható forgatási napjai októberben:
Csinos, helyes arcú, fiatal lány
1 nap (szöveges szerep)

Beadtam a jelentkezést,és úgy tűnik kiválasztottak.Na,akkor drukkoljatok,hogy útjára indulhasson a filmes karrierem is. :D

Együtt.Egy nem túl hirtelen jött ötlettől vezérelve végleg elhatároztuk Mikivel,hogy akkor itt az idő a továbblépésre,nagyobb lakást keresünk.
Tegnap kb este 11ig nézegettük a lakásokat (mármint neten),és (jahajjj nem akarom elkiabálni),de találtunk egyet,ami méretre,nagyjából árban is passzol,és nem utolsó sorban nagyon tetszik mindkettőnknek.Holnap el is megyünk este megnézni,aztán ha valamiért mégsem jönne be "élőben",akkor sincs gond,mert még sok volt,ami tetszett.
Egy biztos:döntöttünk.Folytatjuk a közös élést,együtt,szépen,mint eddig.Csak nagyobb helyen. :-)

Sejj-hajj,megy iwiw üzenőfalon is az önsajnálat,mert ha mást nem,akkor önsajnálni azt nagyon tud a magyar. (lásd:Himnusz) Basszus,(lehet elcsépelt leszek),de ha felcsendül a Himnuszunk,akkor az nekem nem valami felemelő,örömteli pillanat,sokkal inkább eret vágós.Más nemzet büszkén feszít és teli pofával énekli népe dicső Himnuszát,mi meg hogyan...?Fejet lehajtva,hátat kihúzva,torkot összeszorítva PUS-MOG-JUK.Mert áldd meg Isten a magyart,meg mit szenvedett a magyar,és különben is nekünk volt,lesz és most is nekünk a legszarabb.
Tegnap jól szétvertek minket a svédek (Miki borítékolta),erre ma üzenőfalon minden második monológ a rinya.Egy gyöngyszem,név nélkül (merthát az adatvédelem...bár legszívesebben kitenném a nevét is ennek a szerencsétlennek.)
 

Miért ver még mindig minket az Isten? Ennyit egy nemzet nem szenvedett mint a miénk, de úgy látszik messze nincs vége. Mindig visszajön a remény, hogy aztán a végén mégjobban fájjon a vereség. Ki gyűlöl minket ennyire?

És akkor én válaszolok is.Én.Én gyűlölöm ezeket az önsajnáló balfaszokat,hogy kapnátok össze magatokat!

Csak egy kis emberség.Ha tehetném nagyban hirdetném.Ha tudnám,hogy biztosan mindenkihez elér,és legfőképp ahhoz ér el,aki ténylegesen segíteni tud,akkor komolyan mozdulnék is.
Mert nap mint nap látom,közvetlenül,hogy bizony az emberség az,ami a leginkább hiányzik ebből a világból.
Egy hajléktalan bácsi,akinek bár még van bejelentett lakcíme már nem élhet ott,mert miután 2 éve ugyan abban az évben meghalt az anyukája és a lánya,a temetés költségei felemésztették a lakhatását,a lakás önkori tulajdonban volt,nem tudott fizetni,őt pedig jól kipakolták az utcára.Azóta hol az utcán él,hol szállón,ha éppen befér.De megfürödve,borotváltan,rendes ruhában jött be hozzám ma.
Eddig bele sem gondoltam abba miért,hogyan kerülhet valaki hipp-hopp az utcára,és mért nem tesz azért "semmit",hogy ez megváltozzon?Könnyelműen dobálóztam a szavakkal."alkoholista" "igénytelen" "blöá"
És most egyszerre minden más lett.
Ott áll előttem a bácsi,aki x évig dolgozott,és egy családi tragédia miatt mindene elúszott.Még a tető is a feje felől.
Ha olvassa ezt valaki,akkor innen kérem...ne gyártsunk ideológiákat.Nem tudhatjuk mikor miért,és hogyan...KÉREK mindenkit,hogy ne ítélkezzen.Ha tudtok,akkor segítsetek.

Előre szólok,hogy rövid leszek.Sajnos nem érzem az agyamat 10 óra munka után.

VISZONT.Minden nap úgy kelek fel,hogy van értelme felkelnem,és az össz gondom nem korlátozódik a háztartással kapcsolatos tennivalókra.(naja,emiatt most úszik a háztartás,de adok még magamnak 1-2 hetet,hogy teljesen össze tujam hozni a kettőt.)Szóval egész nap emberek között vagyok,mindenki tök jófej,értek a munkámhoz,és szeretem,amit csinálok.Segítek.Segítek 18-100 éves korig.Ha tudok.Ha indokolt.Én döntöm el kinek mennyit adok (persze egy keretből gazdálkodva),szabadkezet kaptam már a második héten.Megbíznak bennem,igazi,komoly feladatom van. :)
Summa véégre hasznosnak érzem magam.
(szóltam,hogy rövid lesz.)

Miki szerint,ha ezem blogról köszolga blogra neveződnék át,akkor a sztorijaimmal minden nap index címlapon szerepelnék.Megfontolandó.
Még csak egy napot volt szerencsém eltölteni a híívatalban,de már ezalatt az egy nap alatt is történt egy s más.Hogy az egyik kedves kolléga szavait idézzem:"Ha eddig volt benned némi szociális érzék,az elkövetkezendő 1-2 hónapban mindet ki fogják ölni belőled.Erre készülj fel." Ki fogják ölni?Ugyanmár...kik?A kollégáim?Az ügyfelek?Mit nekem néhány problémás ügyfél...azok mindenhol vannak.(néha én sem vagyok egyszerű eset)-gondoltam naivan.
Aztán jött a nemtomhanyadik telefon:

-Hallo!
-Jó napot kívánok,miben tudok segíteni? (megjegyzem:nem telefonközpont vagyunk)
-Hát,nekem időpontom van a hívatalba! (a hííívatalba... éérted :D megaszondta)
-Ez derék.És miben tudok segíteni?
-Kéne ilyen millazmá...no...tuggya!Illlyen kártya!
-Uram,ez így elég tág fogalom.Milyen kártyára van szüksége? (a röhögő és a sírógöcs kerülget)
-Hát millazmá,nemigazhogynemtuggya maga van ottan!
-Személyi igazolvány,lakcímkártya,eü kártya...?
-Azaz!
-De MELYIK???
-Az a lakcímes!
-Uram,akkor köszönöm,hogy hozzánk telefonált,de mi nem foglalkozunk ilyesmivel.Az okmányirodát legyen szíves felhívni,adok egy telefonszámot.
-Milyazhogy nem foglalkozik ezzel???Nekem időpontom van,maga meg csak ott ül,ez a dolga oszt nem foglalkozik velem?Hogy képzel mán ilyet heee?
-Mással foglalkozom uram,nem okmányiroda vagyunk.Mit nem ért ezen?Kapcsolom az okmányidobában dolgozó kollégát,tartsa a telefont kérem.Viszhall.
 

Persze még nyomta,hogy így meg úgy forduljak fel meg magamba bele is,meg milyen egy semmirekellő szemét vagyok,hogy nem adok neki LAKCÍMKÁRTYÁT,amikor neki van időpontja.
És akkor itt,ebben a szent pillanatban kezdtem el megvilágosodni.Mármint,ami az előbb taglalt szociális érzék kérdéskört illeti.Hát igen...Ha pusztán poénként fogom fel,akkor talán még meg tudok maradni önmagamnak az élet hátralévő részére.Ha nem,akkor kapáltak.
 

(na ez már jó régi,kb.egy hetes bejegyzés volt,de sebaj,most publikálom akkor,a következő gyors,rövid és kíméletes lesz)
 

Valahogy mindig csak akkor jutok el idáig,mikor valami mérföldkőhöz érek az életemben.Hát,ez már asszem így is fog maradni. (pedig Kriszta gyakran reklamál :-) )
Elég sok minden történt mostanában.Példának okáért a legfontosabb:dolgozó nő lettem.Határozatlan idejű jogviszony közszolgaként. :) Ez persze ennyire nem volt egyszerű.Az elmúlt 1 hónapban (diplomám kézhezvétele után rögtön) kb. 30 pályázatot küldtem szerteszét.Elsősorban a központi hivatalokhoz (ahol ugye pár hete jelentették be a létszámstoppot :D ),másodsorban önkorikhoz,mert mint a történtek mutatták ott inkább volt sanszom elhelyezkedni,mint a központi szektorban.
Így történt,hogy egyebek között beadtam egy önkorihoz.Telefonáltak,hogy menjek be interjúra.Húú,nagy öröm-boldogság,jóhogy megyek.Bementem,beszélgettünk,majd könnyes búcsú.Én pedig szépen lemondtam arról,hogy lehet ott esélyem,mert közel 90-en pályáztak az állásra.Ebből 20-at hívtak be interjúzni,és mondta a főnökjelölt,hogy még a héten lesz egy második kör,ahova a 20-ból a 6 legjobbat hívja vissza.Namondom oké. :) ...
De megintcsak csörgött a telfonom másnap,hogy hello,menjek már be egy második körre is.Jaj még nagyobb boldogság:perszehogy bemegyek.
Be is mentem,most már ketten voltak,és olyan jó egy órás beszélgetés következett.Kiderült mennyi lesz a fizu,miket kapok meg pluszba HA kineveznek,mit várnak el pontosan és satöbbi.Azzal búcsúztunk,hogy ha engem választanak,akkor telefonálni fognak.Ha nem,akkor levelet kapok.
Gombóccal a torkomban telt a nap hátralévő része,amikor is kora délután csörgött a telfonom,ezúttal maga a főosztályvezető-helyettessel a vonal végén (eddig valami titkárnő hívott mindig),hogy gratulál,engem választott,velem szeretne dolgozni,és azért hív most,hogy most már ne izguljak és legyen szép a hétvégém.Hát,alig tudtam megszólalni,csak nyögdécseltem,hogy hú,hátöö köszönöm,és nem is tudom mit mondhatnék:dejó. :D
Még akkor sem fogtam fel teljesen,amikor letettük a telefont,de még talán a nap végére sem.Mostanában kezdtem megbarátkozni a gondolattal.Most,hogy holnaptól bizony dolgozni fogok.Bemegyek,kineveznek,esküt teszek,majd jön a mókuskerék,jogszabály halmazokkal.
Nagyon nagy dolog,hogy egy hónap után sikerült elhelyezkednem,ráadásul 90 ember közül engem,egyes egyedül engem választottak!Meg is veregetem a vállamat,mert ez azért nem semmi.
És innentől kezdve lehet tervezni.Miki már nem kap üdülési csekket,én viszont fogok kapni.Megbeszéltük,hogy majd összegyűjtjük őket,és nyáron elfesztiválozzuk. :)
De mehetünk már külhonba is nyaralni,Adrikám decemberig Olaszországban fog Davincizni,mi meg majd jól meglátogatjuk egy hosszú hétvégére.
Szóval megnyugodtam,megnyugodtunk.Eddig sem volt persze éhkopp,meg jól elvoltunk,de azért ésszel él az ember.Jövő nyárra majd jól eldobhatjuk az eszünket.:)
 

Egyelőre még csak a hétvégék izgalmasak,bár az elmúlt héten szinte végig Zsuzsival voltam.Elmentünk strandolni,vásárolni,kávézni,szóval elég jól elütöttük együtt az időt. :-)
Múlt hétvégén kisebb "jajmár ne üljünk már itthon szombat délelőtt" nyafogás után,fogtuk magunkat és jól elmentünk a vár lábánál található Sziklakórházba.Kaptunk egy idegenvezetőt és amolyan családias hangulatban (a csoportunk kb 7-8 főt számlált) elindultunk az egy órás túrára.A kórház tulképpen egy panoptikum,egy föld alá épült atombunkerrel egyetemben.Jó volt nagyon,melegen ajánlom mindenkinek.Szó szerint,mert lent 14 fok volt,kaptunk plédet is. :)
Vasárnap kibringáztunk a római partra,ahol henyélés,napozás,olvasgatás,ebéd,fagyi majd bringa haza.És bumm,el is telt a hétvége. :-(
Most hétvégén gyerekeztünk,méghozzá úgy,hogy pénteken elmentünk érte együtt az oviba.Jaj olyan édi volt Lili,ahogy örült nekem,majdnem felborított :) Aztán bevágtuk magunkat a kocsiba és lementünk a Balcsira.Egész péntek délelőtt palacsintát sütöttem nekik,szóval még szombat reggelire (sőt,talán vacsorára is) azt kért Lili.Nagyon szép idő volt ránk,sokat strandoltunk,és játszottunk kint a kertben.Most már egyre határozottabban mondhatom,hogy tényeg megszeretett Lili,egyik nap külön kérte,hogy én fürdessem meg,meg úgy általában is; nagyon jókat tudunk együtt játszani.Vicces gyerek :)
Egy váratlan pillanatban pl. minden előzmény nélkül mondta az apjának,hogy 'Apa,vedd el Andit feleségül!' Szerinte az nagyon jó lenne,de hozzáfűzte azt is,hogy lehetőleg ez valamelyik szombati napon legyen,amikor ráér. :DD
A kistesó téma is egyre jobban izgatja,naponta legalább 2x elmondja nekem,hogy ő úgy szeretné,ha lenne kistesója,és kérjem már meg apát,hogy legyen. (erről eszembe jutott az a gyerekdal,amikor énekli a kiskölök,hogy ő egy kisöcsit kér szülinapra és nem kell,hogy anyu megtudja)
Ha sikerülne megcsípnem egy legalább két év határozott idejeű állást,a harmadik évben akár már jöhetne is.Most még viszont fontos lenne,hogy egy kicsit tudjak dolgozni,bedolgozni magam,hogy aztán GYES után már ne pályakezdőként kelljen állás után hajtanom,hanem minimum 2 éves tapasztalattal.
Ahogy rohan az idő,ez elég gyorsan el fog jönni.
 

No,mi ugyan nem bulitúristáskodunk,csak úgy lejöttünk a Siófoki nyaralóba jópár napra.Miki vett ki két hét szabit,amiből egy hetet kettesben,egyet pedig gyerekezve töltünk itt el a Balcsin.Az időjárás is nekünk kedvez (mondhatni),mert a két hétből egy tiszta kánikula lesz (szerencsére ez a gyerekes hét :) végülis az az igazi neki,ha lehet strandolni,nem bent ülni a szobában,mert esik az eső),ezen a héten pedig összesen 2,5 nap volt szar idő.Akkor sem estünk kétségbe,mi a szar időben is feltaláljuk magunkat.Tegnap például elmentünk Fehérvárra és megnéztük a plázában a Brüno-t.(háátöö erősen 18-as film,szívem szerint egy barátnőmnek sem ajánlom.Meg tulképpen senkinek.A Borat után gondoltam már nem lep meg semmi,de ez minden várakozásomat felülmúlta.Valójában csomószor csak értetlenül pislogtam,hogy "hát bazmeg ez az ember konkrétan elmebeteg." )
Este elmentünk sétálni egyet,tegnap előtt pedig találkoztunk Miki gyerekkori barátjával és a feleségével.Beültünk sörözni Siófokon valami tökjó helyre.Mondjuk az,hogy elég hideg volt nem esett valami jól,de összességében tökjót dumáltunk velük,nagyon kedves emberek. (durva,még gimiben jöttek össze,azóta csináltak két gyereket,és tisztára egy álompár.Látszik,hogy tökre szeretik egymást,a gyerekekről is olyan aranyosan beszéltek.Azért jó,hogy látni ilyet is a mai világban.)
Lehoztuk magunkkal a teknőst is,amikor süt rá a Napsugár úgy nézem kifejezetten élvezi ő is a nyaralást,nagyokat napozik,kajál,baktat. :) Nem akartuk otthonhagyni,elvan ugyan kaja nélkül több hétig is,de mért lenne bent a szobában a terráriumban a mesterséges UV lámpa alatt,amikor lehet a szabadban is?Jobb is így neki,már elterveztem,hogy viszem ezt a ládát haza,aztán nappalra kiteszem a lakás elé.Egész nap oda süt a Nap,neki meg azért az az igazi,ha rendes napfény éri.
Szóval ezvan.Tegnap kaptam Mikitől egy könyvet,aminek hamarosan nekilátok,itt a nyugágyban napozgatva,olvasgatva,amíg felérnek Lilistül nagypapástól Pestről. (ma hozza Lilit)Egyébként diplomaosztómra Marianntól és Zsuzsitól megkaptam Csernus legújabb könyvét,a Férfit,amit kb 3 nap alatt kiolvastam,és újra erősen rákaptam,rákaptunk az olvasásra.Van abban valami megmagyarázhatatlanul idilli,amikor egymásra fekve olvasunk.Miki is már kiolvasott alig egy hét alatt két ötszáz oldalas könyvet.
Aztán ha mindenki ideér lesz szülinapozás is,mert a kishölgy napokban töltötte be ötödik életévét. :-) Megkapja sorban 3. vagy 4. tortáját és egy rakat ajándékot,hogy ne legyen halmozottan hátrányos helyzetű.Természetesen mindenből azt,amire "egész életében vágyott". :) Hepi Börzdéj Lili!
 

Mondjuk úgy 99%-ban.
Ma ugyanis megcsináltam az utolsó vizsgámat,amivel egyúttal a záróvizsgákat ím letudtam.A következő állomás már az államvizsga maga,végül a diplomaosztó.
Hihetetlen milyen gyorsan elszaladt ez a pár év,de most valahogy mégsincs kedvem szomorkodni,csak örülök.Szépen végeztem el ezt a félévet,tulajdonképpen a legjobb lett mind közül.A szakdogámra ötöst kaptam,már "csak" meg kellene védenem,utána jön az őrült munkakeresés,de már van ötletem hova mennék szívesen.Szóval az is meglesz.
Aztán,beszéltük Mikivel,ha már úgy 2-3 hónap után sikerül magam bedolgozni,elköltözünk innen egy nagyobb lakásba.Hát,így.Vele indulok majd el a felnőtté válás útján. :)
 

Olyan ez a mi történetünk,mint egy igazi mese.Teljesen zökkenőmentesen ment minden az első perctől kezdve.Az első perctől éreztem,hogy ő az.Vagyishát Ő az.Az első találkozás után tudtam,hogy biztosan ő az.Tudtam,hogy megérdemlem őt,hiszen eddig ha nem is a szó teljes és fedhetetlen értelmében amúgy fizikálisan,de mentálisan abszolút csak rá vártam.

Ő is csak rám várt,hiszen ha nem így kellett volna történnie,akkor még mindig egymás nélkül lófrálnánk a világban,ide-oda csapongva,pillanatnyi boldogságot találva,pillanatnyi emberekben,akik ahogy jöttek úgy el is tűnnek.
De nem.Megszűnt ez a tarthatatlan állapot,és egymás mellett végre biztonságot találtunk.Azt hiszem ez az egyik legfontosabb dolog a szerelemben.A biztonság.Hogy tudom,hogy mellettem áll mindig,mindenben.Ha valami nem úgy jön össze,akkor támogat és én viszont.Hogy nem kell amiatt aggódnom (neki sem),hogy esetleg másnap már nem lesz mellettem.
Az elmúlt egy évben mindenből kijutott.Jóból,rosszból egyaránt.Voltak nagy sírások,nagy nevetések,nagyölelések,és egy kezemen meg tudom számolni hányszor durcáskodtam be rá valami hülyeség miatt.De valami állandó volt,és ez a biztonság illetve maga a nagybetűs szerelem.Ebben a pillanatban is elolvadok,ha rá gondolok,még mindig nem telik el nap anélkül,hogy többször ne jutna eszembe.Mondjuk egy éve még kételkedtem abban,hogy ez így fog maradni,de most már tudom,hogy ez mindig így fog maradni.Mindig szeretni fogom őt,ő is engem,mert megérkeztem hozzá,és vele is fogok maradni.Egész eddigi életemben ezt az érzést kerestem.Mindeddig nyugtalanul,zaklatottan hajtottam,akartam.ÉREZNI AKARTAM.Szeressenek,tiszteljenek,függjenek tőlem (érzelmileg),legyek fontos,az első és az egyetlen.Csupa önző dolog,és mégis... ez kellett.Adni,adni,adni,és kapni.Mindig csak én adtam.Vissza soha semmi jót nem kaptam.És végre... itt van ő.Minden nappal új csodát tartogat minden pillanat,amit együtt töltünk.Minden nap érezteti velem,hogy igen,fontos vagyok.Az első vagyok és az egyetlen.Hát kell ennél több?Nem kell.
Mert csak számít,hogy vagyunk egymásnak.Hogy nagyon szeretem.