Napló

Vagy keserédes a hangulatom.Nem is tudom mi erre a legjobb szó.Szóóval ismét hónapforduló van,annyira,hogy éppen ma másfél éves a kapcsolatunk.Ilyenkor mindig átcsapok szentimentálisba,számotvetősbe,összegzősbe,korszak végére pontot tevősre,de most ehhez nincs kedvem.
So,nem leszek "szirupos",főleg,hogy az elmúlt pár hónap (bár jórészt miattam) nem volt a legfelhőtlenebb időszaka a kapcsolatunknak.Viszont túléltük,túléljük mindig,mert egyszerűen szeretjük egymást.Mindennek ellenére.
Kaptam ma rózsát is (nagyon hatalmas dolog,ez a második virág,amit eddig kaptam tőle!),aminek nagyon örültem.
Hazarohanás,rózsa átdobás,tovább rohanás:Lilihez.Aztán este valami anyámkínja díjátadó,tehát valamikor este 10 után már itthon is lesz.Én meg épp most pötyögök,aztán felbontok egy üveg valamit,és ünneplek egy kicsit,majd lefekszem aludni.
Nem akarok drámázni,vagy ilyesmi,de nekem mindig fontosak voltak (anno) ezek a fordulók,pont azért,merthát "egy korszak vége".Most viszont nagyjából semmiféle számotvetős,boldog,korszakvégős érzés nincs bennem.Csak az,hogy a franc vinné el az egészet,hogy én mindig csak második leszek az életében,merthát a gyerek... (amit persze megértek,hiányzik neki...menjen) De akkoris.Nem fair,hogy itthon ülök egyedül,ő ott,ahol,majd később máshol,és én még mindig csak itthon ülök,és emésztem magam.
Csupa lemondás,feladás,"nembaj","persze","oké","hogyne",amiből most ebben a percben nagyon csúnyán elegem van.21 évesen,szépen,fiatalon,én akarok az első lenni.Önzőség?Igen.Önző vagyok.De nem érdekel.Ő pedig jobban húz a gyerek felé,mint felém.De nekem nem jó így.Második,bólogatóJancsi.Még a "mi napunkon is".