Napló

Elsősorban a saját korosztályomhoz szólok.Ilyet mi még nem láttunk,legyünk pestiek vagy vidékiek,vagy ingázók. :) Én most már mondhatom magam "pestinek",végülis 3 éve fent élek,azt hiszem ez már így is fog maradni.De ugyanúgy szól ez a "vidékieknek" is.(érdekes,hogy a pestinek minden más település vidék,viszont a nem pesti soha nem mondja,hogy "vidéki".namindegy)
Cirka 20 éve volt,hogy a Parlament legutóbb állványok nélkül nyújtózkodott az ég felé,és gyönyörködhettek benne a rakpartról,a maga teljes pompájában.So,mi huszonévesek (amúgy fiatal felnőttek) még egyáltalán nem látthattuk állványok nélkül az országunk házát.Most viszont álljon itt pár kép,2 in 1,mert mi és a Ház. :) Egyébként délelőtt jól elmentünk bringázni.Többek között Parlamentet,Margitszigetet nézni,nagyi palacsintázójában milánóis ill. sertés pörköltes palacsintázni,hegynek felfelé meghalni.Merthogy lefelé még teljesen oké vagyok,viszont mikor hazafelé jövünk,és nekem függőlegesen kell tekernem a hegynek,akkor közel állok a meghaláshoz.Hisztiroham,anyámkínja,minden elér. :) Hazafelé már többnyire csak tolom a bringámat.Tekerjen akinek két anyja van... (Mikikém... ;) )
Na,akkor a képek:


További hatalmas hírek:jövő hétvégén költözünk!! :) Nagyobb,szebb,csodásabb lakásba.Mondjuk most,hogy ilyen közel a jövő hét csomószor elkap a melankólia,hogy jó-jó,sőt:tökjó,de annyi emlék köt ehhez a lakáshoz,hogy akérhogy is,de azért kicsit mégis szomorú lesz becsukni magunk mögött az ajtót.Az első nagy szerelmi vallomások,filmezések,veszekedések,az első közös karácsony...mindenből az első ide köt minket,ehhez a lakáshoz.Ami a mi történetünkben az első,az ezzel a lakással egyenlő.A következő lakás már másként lesz meghatározó.Az már a folytatás lesz,de mégis valami komolyabbnak a kezdete.Az itteni másfél év (a másfél év első hónapjai) még nem szóltak semmi komolyról,csak a bohémkodásról,és az örülésről,hogy dejó együtt.A lépés viszont,amit most meglépni készülünk:már valami egészen más irányába mutat.A "felnőtt" élet felé.És ez azért elég félelmetes tud lenni.Hogy most már,mint "dolgozó nő",beszállok a lakfennt. költségekbe,hogy ahogy telik-múlik az idő egyre inkább dolgozó nő,és egyre inkább idősödő felnőtt nő leszek.Lehet ezért a kis pánik miatt vagyok az elmúlt pár hétben folyamatosan infantilis,ki és beszámíthatatlan,ezért vannak számomra is megmagyarázhatatlan hisztirohamjaim,meggondolatlan kijelentéseim (amiket 5 percre rá könnyes szemekkel megbánok),amiket Mikinek el kell tűrnie tőlem,és amiket ebben a pillanatban is nagyon bánok.Egyrészt majd' kiugrok a bőrömből boldogságomban,másrészt beijedtem kicsit.Mert megyünk előre,minden ahogy elterveztük,aztán ahogy így megyek és megyek,néha mintha valami láthatatlan falba koppanék,ami kizökkent egy perce,és akkor ott a fal mögött üvöltenek rám,ordítanak,át akarnak rángatni,megtépni,megtaposni.Nem látok senkit,semmit,csak árnyakat látok,dörömbölnek,és kiabálnak,hogy "ez nem így nemjó,az élet nem ilyen,gyorsan válts irányt".És akkor kicsit mindig elbizonytalanodok.Tényleg nem jó?Tényleg nem ilyen?Lehet,hogy tényleg másként kellene élnem?De akkor hogy élnék?Hogyan élnék én nélküle,hiszen már a puszta gondolat is,hogy nem vagyunk együtt...teljesen kiborít.Innen-onnan heti szinten megkapom,hogy márpedig az "élet nem habostorta,Pelikán elvtárs".Nem tudom,hogy csak az irigység szól-e ezekből az emberekből,vagy valóban ennyire kiábrándultak...Azt pedig nem értem mért akarják nekem bemagyarázni,hogy az az élet,amit én élek,az nem vezethet a boldogsághoz?Miért?Mert 21 évesen nem bulizom szét magam minden hétvégén,nem tartok spontán baráti alkoholizálásokat?Más dolgok lettek a fontosak,már másként élek,és tudom meglepő,de jól érzem magam így.Kezdek felnőni.Sok baja lesz még velem Mikinek (ezt tudja ő is),de összességében így szeret,így fogadott el,ilyennek.Ne akarjon senki elbizonytalanítani,és belémmagyarázni,hogy ez így nemjó.Nagyon is jó.Költözünk,együtt.Én pedig dolgozok.Ő is.Dolgozunk.Mint a felnőttek.