Valahogy mindig csak akkor jutok el idáig,mikor valami mérföldkőhöz érek az életemben.Hát,ez már asszem így is fog maradni. (pedig Kriszta gyakran reklamál :-) )
Elég sok minden történt mostanában.Példának okáért a legfontosabb:dolgozó nő lettem.Határozatlan idejű jogviszony közszolgaként. :) Ez persze ennyire nem volt egyszerű.Az elmúlt 1 hónapban (diplomám kézhezvétele után rögtön) kb. 30 pályázatot küldtem szerteszét.Elsősorban a központi hivatalokhoz (ahol ugye pár hete jelentették be a létszámstoppot :D ),másodsorban önkorikhoz,mert mint a történtek mutatták ott inkább volt sanszom elhelyezkedni,mint a központi szektorban.
Így történt,hogy egyebek között beadtam egy önkorihoz.Telefonáltak,hogy menjek be interjúra.Húú,nagy öröm-boldogság,jóhogy megyek.Bementem,beszélgettünk,majd könnyes búcsú.Én pedig szépen lemondtam arról,hogy lehet ott esélyem,mert közel 90-en pályáztak az állásra.Ebből 20-at hívtak be interjúzni,és mondta a főnökjelölt,hogy még a héten lesz egy második kör,ahova a 20-ból a 6 legjobbat hívja vissza.Namondom oké. :) ...
De megintcsak csörgött a telfonom másnap,hogy hello,menjek már be egy második körre is.Jaj még nagyobb boldogság:perszehogy bemegyek.
Be is mentem,most már ketten voltak,és olyan jó egy órás beszélgetés következett.Kiderült mennyi lesz a fizu,miket kapok meg pluszba HA kineveznek,mit várnak el pontosan és satöbbi.Azzal búcsúztunk,hogy ha engem választanak,akkor telefonálni fognak.Ha nem,akkor levelet kapok.
Gombóccal a torkomban telt a nap hátralévő része,amikor is kora délután csörgött a telfonom,ezúttal maga a főosztályvezető-helyettessel a vonal végén (eddig valami titkárnő hívott mindig),hogy gratulál,engem választott,velem szeretne dolgozni,és azért hív most,hogy most már ne izguljak és legyen szép a hétvégém.Hát,alig tudtam megszólalni,csak nyögdécseltem,hogy hú,hátöö köszönöm,és nem is tudom mit mondhatnék:dejó. :D
Még akkor sem fogtam fel teljesen,amikor letettük a telefont,de még talán a nap végére sem.Mostanában kezdtem megbarátkozni a gondolattal.Most,hogy holnaptól bizony dolgozni fogok.Bemegyek,kineveznek,esküt teszek,majd jön a mókuskerék,jogszabály halmazokkal.
Nagyon nagy dolog,hogy egy hónap után sikerült elhelyezkednem,ráadásul 90 ember közül engem,egyes egyedül engem választottak!Meg is veregetem a vállamat,mert ez azért nem semmi.
És innentől kezdve lehet tervezni.Miki már nem kap üdülési csekket,én viszont fogok kapni.Megbeszéltük,hogy majd összegyűjtjük őket,és nyáron elfesztiválozzuk. :)
De mehetünk már külhonba is nyaralni,Adrikám decemberig Olaszországban fog Davincizni,mi meg majd jól meglátogatjuk egy hosszú hétvégére.
Szóval megnyugodtam,megnyugodtunk.Eddig sem volt persze éhkopp,meg jól elvoltunk,de azért ésszel él az ember.Jövő nyárra majd jól eldobhatjuk az eszünket.:)