Olyan jó lenne,ha megtehetném,hogy egy kattintással törlöm magam az emberiség nyilvántartásából.És akkor nagyjából megszűnök létezni,mindenki számára.Csak magam számára létezek majd valahol,mondjuk Hawaii-on,és más gondom sem lesz,csak hogy ne lépjek bele valami feltörekvő gőzhányóba,és nagyon ne pörköljön szét a tűző Nap.
Az emberutálat-mint olyan-nap,mint nap jobban és jobban úrrá lesz rajtam.Olyan elborult (de nagyon komoly) gondolataim támadnak munkából hazafelé,vagy odafelé,hogy basszus én el akarok innen menni.De most teljesen komolyan.Elköltözni máshova,messzire.Én nem akarom itt leélni az életemet.
Az országgal csak az esetek 50%-ában van bajom.Ez egy putri.Mondjuk ki.Magyarország,sálálá, "te vagy a szívembe vésve" meg anyámkínja,de egy nagy büdös putri vagy.Munkanélküliség,létminimum,sírás-nyávogás,(velem az élen.) kínlódás,egymáson áttaposás,irigykedés,rosszindulat.Édes jó Istenem,egyetlen pozitív dolog sem jut eszembe erről az országról...Innen menni kell.Előbb vagy utóbb,de menni.A másik 50% maga Budapest.Ami néha nagyon jó,merthát mégiscsak ez a világ közepe,másrészről meg valami okádék.Az emberek állandóan rohannak,széttaposnak,fellöknek,anyáznak,koldulnak,elém köpnek,attól félek egy csomószor,hogy most épp ki fog nekem esni így vagy úgy,itt vagy ott.Nem érzem magam biztonságban itt,ez a nagy büdös helyzet.
És most még csak magamért aggódom,de nem ide fogok és akarok mondjuk családot alapítani,ezt is eldöntöttem már egy ideje.Tiszta idegbaj-mód féltek mindenkit,akit szeretek,ha egyszer gyerekem lesz szerintem minden lépése után szívbaj közeli állapotba kerülök majd,nemhogy mondjuk majd eljön az idő,amikor ő bulizni akar,meg egyedül menni erre-arra.
Én persze majd nem engedem egyedül sehova,aztán én leszek a szemét.Megutál majd a saját gyerekem.

Szóval menni kell,mert: putri ország->putri Budapest->ide gyerekvállalás->a gyerek megutál->elhagy->egyedül döglök meg.
Majd tán az állam eltemet,már ha akkor még közszolga leszek.Amit erősen kétlek.

De hova menjek?