sálálá.
Lehet még oda is,tekintve,hogy közel 20 fok lesz,ami már ugye nem mostanában volt,és ekkor ki akar itthon ülni a szobában?(najó,még egy ablakmosás kinéz előtte,ami bizony páros meló,mert erős tériszonyom van (Lili szerint "téliszony" :) ) így ezt sajnos önnön magam nem tudom elvégezni.Dehát mire jó egy Miki... :D Majd ő felmászik a magaslatra,én meg mondom mit hogyan kell sikálni. ;) )
De most a tegnapról:
Még szülinapi ajándékként kaptam tőle egy Kovács András Péteres önálló estet,Evolúció címmel a Dumaszínházba. (Vártunk bő egy hónapot, mert ha mondjuk nem a születésem napján szervál jegyet,hanem előtte egy-kettő hónappal,akkor akár februárban is mehettünk volna.mindegy.) Minden várakozásomat túltette a hely maga (mert ez nagyon kúl volt),és hát az előadás...Visítottam a nevetéstől.Rendesen fájt az arcom a végén,éreztem benne az összes izmot éshát ennél jobb érzést...mikor az embernek a nevetéstől fájdul meg az arca...
Remekül szórakoztunk,tuti,hogy nem ez az utolsó Dumaszínházas élményünk. Aki szereti ezt a stílust,annak el kell mennie egyszer élőben is egy ilyen előadásra,mert tényleg nagyon szórakoztató. :)
Egyébként a hétvége a mai nappal elkeződött, ugyanis holnap megyünk a Lego gyárba,amolyan "gyárlátogatásra".Perszehogy nem az én ötletem volt,de ha ellóghatok egy nappal azzal,hogy "sorry programom van" majd hülye lennék nem ellógni.Amúgy most már egyre kíváncsibb is vagyok.Főleg az ott dolgozók motivációjára.

"Hello.Sanyi vagyok.Lego ember karokat illesztek a lego emberek lego testébe.Mindenkinek megvan itt a feladata.Az enyémek a karok.Jucié a fejek.Lajosé a lábak..."

Más:
Ma volt szerencsém életem nem első választásos oktatásán részt venni. (így ebben a formában ugyan első,de mivel három évig szinte az összes tárgyamnak része volt a választási eljárás (mint a frizbi...eldobod és pofán vág) így lényegében nem segg hülyén ültem be a mai oktatásra,melynek apropója nem más,minthogy ápr.11-én a 37-es választókörzet jegyzőkönyvvezetője leszek.(a megtiszteltetés azért ért,mert ez kötelező.Eszed,nem eszed,ezt kaptad.) Szóval 9:30-tól délután 1-ig (szünet nélkül.) hallgattunk. Ami teljesen depresszióssá tett,az a tény,amit már tudok hónapok óta,de most élesben is kimondták bele az arcomba,hogy: reggel 5:15-re oda kell érnem (a munkahelyem 1 óra itthonról,és azt sem tudom a kerületen belül hol van ez a hely.) és legkésőbb 5:45-re már jelentenem kell a választási irodának,hogy "készen állunk,mehet a bulííí!!".
Aztán ott vezetem a jegyzőkönyvet este 7-ig. Hét óra után bezárom a kapukat,és elkezdem a sallang feladatokat,amivel majd eltökölök olyan 2-2,5 órát. (szavazatszámlálás,érvényes,nem érvényes,mit gondol a bizottság ez érvényes-e?nem az?akkor mi?érvénytelen?nem az?akkor találják már ki, hogy micsoda,mert olyan nincs hogy semmi!! ) Aztán beteszem a cuccos egy részét az úgynevezett "szállítódobozba",másik részét kézben viszem el a választási irodába. (Yes,ez még mindig ugyan az az este.Most ilyen technikai-jellegű kérdések is felvetődtek bennem,miszerint:hogy viszek egy csomó dolgot egyszerre a kezemben a dobozzal együtt?Mi van,ha útközben elvesztek valamit?Mi van,ha mondjuk valami feldühödött állampolgár látja,hogy viszem a dolgokat és elvesz tőlem valamit,elfut vele...én meg ott maradok bélyegző nélkül.)
Ha végülis zökkenőmentesen odaérek,akkor nagyjából addigra fog mindenki odaérni,ami azt jelenti,hogy a kerület összes jegyzőkönyvvezetője szeretné átadni ezt a temérdek kincset és elhúzni a búsba haza.De nem úgy van az áám! :) Szépen sorba kell majd álldogálni,és megvárni,amíg az összesen 10 átvevő ember átveszi mindenkitől egyesével a pakkot.
Na most a happy end: végülis előbb-utóbb mindenki hazajut.A legutóbbi választás után (kollégák elmondása szerint) hajnali negyed négyre végeztek is mindennel,és aki közel lakott már négyre ágyban is volt! :)
És aki nem lakik közel (én.), az meg...hát...majdcsak lesz vele valami.
Légyszíves legyen minden érvényes,mert nem szeretném 25-én ezt újra eljátszani.