És amitől más,különlegesebb Pest,(ill.Buda :) ) mint bármelyik másik város.Az aluljárók.Most nem a "mocskos" "piszkos" "turista-riogató" aluljáró fílingre gondolok,hanem pont az ellenkezőjére.Arra,amikor jó érzés végigmenni az aluljárón.
Munkába menet,illetve hazafele jövet kettő darab aluljárón cammogok át. Igyekszem ezt mindig lassan megtenni, hogy jól megfigyeljek ott mindenkit,de ami a legfontosabb:hogy hallhassam a zenészeket.Mert ez a zene,ez a nagybetűs ZENE.A hegedű minden reggel.Ahogy játszik rajta a bácsi,az valami szívetmelengetően könnyfakasztó...gyönyörű.Ma reggel például jól el is késtem.Nem bírtam ki,megálltam ott mellette,és hallgattam.Magával ragadott a zene,földbe gyökerezett a lábam.Nem engedett el.Egy szót sem szólt,(nem is kellettek szavak) és én mindent értettem.
Aztán hazafelé,egy srác szájharmonikázott,blues-t énekelt.Valami elképesztő hangja volt,és legalább annyira bravúrosan játszott a hangszeren.
Ez a hangulat,ez a zene...ahogy ők játszanak és énekelnek...ez pótolhatatlan.Ezért minden nap érdemes felkelni.